Tengeri állatok Mindenki számára ismerős mondat, hogy Földünk felszínének 71%-át tengerek borítják. Ebből a puszta számadatból is adódik, hogy ennek megfelelően igen sok élőlénynek ad otthont a sós víz. Természetesen itt nem vállalkozhatunk valamennyi ismertetésére, csupán néhány, gyakoribb, veszélyt hordozó fajt említünk meg. Az egyes csoportok ismertetése rendszertani sorrendben történik, különös figyelmet fordítunk a Földközi-tengerben élő fajokra. Ne feledjük! Az ember csak vendég a tengerekben. Nem árt tudni az ott uralkodó törvényeket. A tudatlanság növeli a kockázatot!

Szivacsok A helytülő életmódot folytató szivacsok nem rendelkeznek méregtermelő apparátussal, de néhány faj esetében az anyagcseretermékekkel történő érintkezés helyi tüneteket válthat ki. Ezek általában enyhe lefolyásúak, bőrpír, viszketés, általános rosszul lét, néha hólyagok. Az Európa közeli tengerek szivacsai nem okoznak allergiás reakciókat. A legtöbb "ne érints meg" szivacs a Karib-tengerben él. Ezek csípése után ecetes semlegesítés, antihisztamin kenőcs javasolt.

Csalánozók Ahogy nevük is mutatja, testük (főleg karjaik) csalánsejteket tartalmaz, amely érintésre kinyílnak. A csalánozók lebegő (medúza) vagy helytülő (polip) életmódot folytatnak, nagyon sok fajnál mindkét alak megfigyelhető. A Földközi-tengerből legismertebb fajai a viaszrózsa, lóaktínia, füles medúza, világító medúza. A csípés általában akkor következik be, ha hozzájuk érünk, vagy véletlenül belelépünk. A szép virágokra emlékeztető fajok mindegyike mérgező, ne nyúljunk hozzájuk!

Ha hozzáértünk, akkor a kezünket alaposan mossuk meg, nehogy a tenyér vastagabb bőrén elváltozást nem okozó méreganyagot akaratlanul érzékenyebb bőrfelületre (pl. arc, nyak, alkar) vagy a szembe juttassuk. A súlyosság természetesen fajtól függ, szerencsére a közeli tengerekben előforduló fajok többnyire csak enyhébb hatást váltanak ki. Fájdalom, viszkető kiütések szinte mindig megjelennek, ehhez társulhat általános közérzetromlás, szédülés, hányinger, hányás, izomgörcsök és fájdalmak. Súlyosabb esetben - pl. a Földközi-tengerben is előforduló portugálgálya csípése setén - keringési és légzészavar, sőt akár légzésbénulás, halál is bekövetkezhet.

A csípéskor gyakran leszakadnak az állat karjai, ezeket mindig tengervízzel - ne édes vízzel! - mossuk le, majd kenjük be konyhaecettel, vagy a boltokban kapható csípés elleni stifttel (ez ammónium-hidroxid oldatot tartalmaz), mindkettő hatástalanítja a még ép csalánsejteket, és csökkenti a mérgezés erősségét. Használjunk antihisztamin kenőcsöt és szükség esetén fájdalomcsillapítót. Súlyosabb esetben - nem Földközi-tengeri fajoknál - sürgős orvosi ellátás szükséges, több fajnak - Ausztrália, Észak-Amerika - ellenmérge is van.

Puhatestűek A puhatestűek közül veszélyesség tekintetében a kúpcsigák és a fejlábúak egyes fajai érdemelnek említést. Előbbiek nevüket házcsúcsuk jellegzetes alakjáról kapták. A mediterrán- és a trópusi-tengerek lakói, reszelőnyelvük nyilacskái méreganyaggal rendelkeznek, amely emberre is halálos lehet. Fehérje természetű - conotoxin - mérgük, amely az ideg-izom ingerület átvitelt gátolja hő stabil, így meleg vizes kezelésre nem inaktiválódik. A szinte fájdalommentes szúrást keringési és légzési rendellenességek kísérik, amelyek következtében súlyos mérgezésnél néhány óra múlva beáll a halál.

Szintén ideg-izom gátlást idéz elő néhány trópusi polip - pl. kékgyűrűs polip - mérge, amely a nyálukban fordul elő. A zsibbadást, gyengeséget légzési nehézség és végtagbénulás követi, majd nem ritkán szívmegállás. A Földközi-tengerben mérgező fejlábú nem él.

Az ideg-izom ingerület átvitelt gátló méreganyagok (puhatestűek, fejlábúak, kígyók) ellen javasolt a sérült teljes nyugalomba helyezése, amely azért szükséges, hogy a méreganyag lassabban terjedjen szét a szervezetben. Javasolt a sérülés fölött - a sérülés és a szív között - a végtag elkötése, amely szintén a vérárammal való terjedést csökkenti, valamint a seb feletti bőrfelület végtaggal párhuzamos felvágása, amely a vérzés miatt kijuttatja a méreganyag egy részét. A fehérje eredetű toxinok többségét inaktiválja a meleg víz. Orvosi segítség mindig szükséges!

Tüskésbőrűek Ebbe a csoportba tartoznak a tengeri liliomok, a tengeri csillagok, a kígyókarú tengeri csillagok, a tengeri sünök és tengeri uborkák. Nevüket a vázhoz kapcsolódó tüskékről kapták, melyek leginkább a tengeri sünöknél alakultak ki, és amelyek elsősorban védelmüket szolgálják. A hegyes tüskék könnyen átszúrják az emberi bőrt, majd beletörve gyulladást okoznak. Bizonyos fajok tüskéi méreganyagot is tartalmaznak.

Ebbe a csoportba tartoznak a tengeri csillagok, tengeri sünök és tengeri uborkák. Nevüket a kültakarójukon található tüskékről kapták, amely elsősorban védelmüket szolgálja. A hegyes tüskék könnyen átszúrják az emberi bőrt, majd beletörve gyulladást okoznak. Bizonyos fajok tüskéi méreganyagot is tartalmaznak.

Az elsősegélynyújtás során a sebben maradt tüskéket próbáljuk eltávolítani csipesz segítségével, a sebet áztassuk ecetes oldatba, fertőtlenítsük Betadine-oldattal. A toxinok ellen meleg vizes áztatással védekezhetünk.

Bizonyos tengeri uborkafajok bőre, illetve belső szervei mérget termelnek, amelyet védekezésként kibocsátanak. Többnyire csak bőrgyulladást okoznak, de vakság és halál is bekövetkezhet. A Földközi-tenger fajai kevésbé veszélyesek.

Porcos halak A porcos halak csoportja két ismertebb alcsoportra oszlik a cápákra és a rájákra. Előbbi csoport több mint száz olyan fajt ölel fel, amelyek méregmiriggyel rendelkeznek. Az ide tartozó bika- és tüskéscápáknak a két hátúszója előtt található egy-egy tövis, amely az említett méregmiriggyel áll kapcsolatban. Tövisük nem zsákmányszerzésre, hanem védekezésre szolgál, amely során sebet ejtenek, majd a toxint az áldozatba fecskendezik. Méreganyaguk egy nem hőstabil fehérje, amely a szív ingerületvezetését zavarja meg, ezen kívül egyéb tünetek is megfigyelhetők - émelygés, hányinger, hányás, kékes duzzanat stb. A közönséges tüskéscápa Európa körüli tengerekben is előfordul, különösen gyakori az angliai partoknál.

Hasonló méreganyaggal rendelkeznek a tüskésráják, melyeknél egy vagy több tüske található, általában a farok tövének közelében. A tüskék mérete igen változó 1-40 cm közti, szélük fogazott, így mély, tépett sebet okoznak. A legtöbb sérülést akkor okozzák mikor a homokba ásva magukat valaki óvatlanul rájuk lép. Többségük trópusi tengerek lakója, egyes fajai édesvízben élnek. Földközi-tengerben több fajuk is él.

A szúrást követően a sérültet fektessük le, a sérült végtagot emeljük fel. A sebet mossuk ki sósvízzel, ha a vérzés elállt akár újabb sebzéssel indítsuk újra, hogy a méreganyag kifelé ürüljön. Ha a sebben tüske maradt óvatosan távolítsuk el, majd 30-90 percig a lehető legmelegebb, de még elviselhető hőmérsékletű (kb. 50 °C) vízbe merítsük az érintett végtagot. A beteg a lehető legkevesebbet mozogjon, a sebet fertőtlenítsük Betadine-oldattal és mindenképp hívjunk orvost.

Nem mérgezőfajok, de megemlítjük a mérsékelt és trópusi tengerekben élő zsibbasztórájákat, melyek védekezésként elektromos áramot adnak le. Egyes fajaik 100-300 Volt feszültségű, akár 2000 Watt erősségű áram leadására is képesek. Az állkapocsnélküliek közé tartozó elektromos angolna akár 800 Volt leadására is képes!

További halfajok A sugarasúszójúak, vagy csontos halak több képviselője is termel méreganyagokat. Ezen fajok tüskéje a kopoltyúfedőn, valamelyik úszójukon, vagy valamelyik úszó mellett található. A Földközi-tengerben élő pókhal fajok a homokba ássák magukat, így komoly veszélyt jelenthet a vízben strandolóknak, illetve a horgászoknak. A szúrás erős fájdalommal jár, elsősegélyként a 30-90 percig a lehető legmelegebb, de még elviselhető hőmérsékletű vízbe (kb. 50 °C) merítsük az érintett végtagot, ha a tüske beletört, el kell távolítani, majd a fertőtlenítés után orvosi ellátás is szükséges. A sziklahalaknak több faja is és a Földközi-tengerben, ezek nevüket onnan kapták, hogy kiválóan beleolvadnak a sziklás alakzatokba. Szúrásuk az előzőekhez hasonló, az elsősegély szintén a fent leírtak alapján történik. A velük rokon kőhalak mérge azonban jóval veszélyesebb, akár halálos is lehet, ezek azonban az Európa körüli tengerekben nem fordulnak elő.

És ami kimaradt... Nem említettük meg azokat a fajokat, amelyek elfogyasztások során mérgezőek - pl. gömbhalak, bőröndhalak, sünhalak -, de azokat sem, amelyek csak időnként, a tengervízből kiválasztott méreganyagok miatt okoznak megbetegedést. Ezek többsége általában csak emésztési zavarokat okoz - hányás, hasmenés pl. kagylók -, de bizonyos esetekben akár bénulásos tünetegyüttes is kialakulhat. Előbbi esetben a hánytatás, utóbbinál a gyors orvosi segítség célra vezető. Szintén nem kerültek említésre a tengeri kígyók, melyeknél több faj ún. biotoxint termel, amely a legerősebb ismert mérgek közé tartozik. Az áldozatnak akár néhány perc alatt leállhat a keringése vagy a légzése.

Túlélő felszerelés tengeri fürdőzéshez Amit túlzások nélkül ajánlunk:

• fertőtlenítőszer (Betadine, Neomagnol stb.);
• csipesz;
• antihisztamin;
• ecetes oldat;
• kalcium pezsgőtabletta;
• steril kötszer;
• vízálló sebtapasz.