Afrika, a fekete kontinens Az európai ember gondolataiban úgy él Afrika, mint valami különleges, misztikus földrész. S ez teljesen természetes, hisz néhány, idegenforgalmi szempontból ismertebb területen, országon kívül alig-alig tudunk valamit. Legalábbis személyes tapasztalatot kevesen szereztek róla. És talán pont ez a titkozatosság csábítja az utazót, hogy minél többet fedezzen fel a fekete kontinens ezernyi szépségéből.

Az arab világból, ahol a szamárhátíves ajtók mögött lefátyolozott asszonyok tünnek el, s a minaretekből müezzin hívja imára a hithû muzulmánokat. Vagy abból a gazdagságból, ami a Nílus mentén fejlődött ki évezredekkel ezelőtt, s ennek ékes bizonyítékaként ma is állnak Gíza piramisai, s valahová a messzeségbe tekint a szfinx, a Királyok Völgyéről, ahol szarkofágokba helyezték örök nyugalomra a fáraókat.

Megannyi titkot tartogat a dzsungelek áthatolhatatlan sűrűje, ahova csak néhány elszánt európai merészkedik el. Ám annál többen vágyakoznak a szavannákra, Tanzániába, Kenyába, mely fölött méltóságteljesen magasodik a hósipkás Kilimadzsáró. Ez a nagyvadak világa, a fák árnyékában oroszlánok, leopárdok hűsölnek, a vizek parjain zsiráfok, gazellák, antilopok legelnek, s ezer meg ezer madár röppen fel, ha megzavarja őket valami ismeretlen zaj, vagy veszély jelentő állat.

Afrika a magasra nőtt szudáni négerek, s az apró pigmeusok földje, a gazdagság, a gyémánt- és arnyabányák világa, s a végtelen szegénység, a kőkorszaki körülmények között élő benszülöttek otthona. A nagyobb városokban a Hilton szállótól néhány méterre a piacon ringó csípőjű színes ruhába öltözött asszonyok árulják portékáikat, amit néhány kilométerrel távolabb apró kunyhókban készítettek ügyes kezek. Egy földrész, melynek partjait két óceán, az Atlanti és az Indiai mossa, s a pálmafák árnyékában felüdülést talál az európai utazó.<>